Közös munka
- Hölgyeim és uraim! - kezdte ünnepélyesen az író
- Köszönöm, hogy ennyien eljöttek az új könyvbemutatómra. Bár hozzáteszem, teljesen feleslegesen. A könyv ugyanis nem készült el, sőt, bele sem kezdtem. És nem is szándékozom hozzákezdeni, mert maguk egyszerűen nem érdemlik meg, hogy egy új könyvet kapjanak tőlem! Bezzeg amikor valamilyen nyilvános szereplésem van, képesek napokkal előtte megjelenni a helyszínen, hogy biztosan bejussanak. Vagy órákat állnak sorba a dedikáláson, akár a tűző napon is, nem érdekli magukat. Odaérnek az asztalhoz, kedves szavakkal illetnek engem, a művemet, de ilyen esemény egy évben, csak pár van. Hol vannak a fennmaradó 350 napon?! Hol vannak, amikor nem megy az írás, és egy bátorító szóra vágynék? Hol vannak, amikor megy az írás, és egy dicsérő szóra vágynék? Maguk ilyenkor nincsenek sehol!
- Én tudom vállalni kéthetente a pénteket - szólt az első sorból egy fiatalasszony.
- Nekem jó minden hónap első vasárnapja, az unokák olyankor úgy sem jönnek - válaszolt rá egy idős nő valahonnan hátulról.
- Várjanak, várjanak, ne csak így össze-vissza! írjuk le, ki melyik nap ér rá - ajánlkozott egy fiatalember.
Tíz perc alatt elkészült a beosztás. A könyvnek ennél többre volt szüksége, de az is meglett.
