Tehetség
Születésétől kezdve fantasztikus tehetsége volt a festéshez. A finom, tökéletes mozdulatok ott voltak benne az ujjaiban. Az arányok, alakzatok, kompozíciók, színek tökéletes harmóniája ott volt benne a fejében. Amikor ránézett valamire, azonnal észrevette a másnak fel sem tűnő apró részleteket.
Szeretett naplementekor a város határában sétálni. A fények este sokkal lágyabban, melegebben világították be a tájat. Boldognak érezte magát, csak azért is, hogy láthatja mindezt. Nem sietett lefeküdni, nem volt túl jó alvó. Sokszor felriadt hajnalban, bármilyen későn is került ágyba. Arra szokott felébredni, hogy képek kavarognak a fejében, megállíthatatlanul. Ilyenkor nem próbált meg visszaaludni.
Felült, becsukta a szemét, és gyönyörködött abban, amit látott. Mintha egy tárlaton járna. Engedte, hogy szépen, sorban az összes kép a szeme elé kerüljön. De nem tudott elidőzni egyiken sem túl sokáig, annyian vártak még a sorukra. Volt ott tájkép, portré, csendélet, mindenféle különleges alkotás, amilyeneket a leghíresebb múzeumok, galériák állítanak ki. Ha a sors úgy akarta volna, talán egyszer ecset is kerül a kezé
