Félperces történetek

Csodaszer

- A két legszebb pár piros cseresznyéjét kérném - mondta Lenke néni a sarki zöldségesnek.
Nem lepődtek meg rajt, ismerték a kedves kisnyugdíjast a szemközti házból. Sokszor szokott csak pár szem gyümölcsöt venni, amikor valaminek szezonja volt.

Közös munka

- Hölgyeim és uraim! - kezdte ünnepélyesen az író
- Köszönöm, hogy ennyien eljöttek az új könyvbemutatómra. Bár hozzáteszem, teljesen feleslegesen. A könyv ugyanis nem készült el, sőt, bele sem kezdtem. És nem is szándékozom hozzákezdeni, mert maguk egyszerűen nem érdemlik meg, hogy egy új könyvet kapjanak tőlem! Bezzeg amikor valamilyen nyilvános szereplésem van, képesek napokkal előtte megjelenni a helyszínen, hogy biztosan bejussanak. Vagy órákat állnak sorba a dedikáláson, akár a tűző napon is, nem érdekli magukat. Odaérnek az asztalhoz, kedves szavakkal illetnek engem, a művemet, de ilyen esemény egy évben, csak pár van. Hol vannak a fennmaradó 350 napon?! Hol vannak, amikor nem megy az írás, és egy bátorító szóra vágynék? Hol vannak, amikor megy az írás, és egy dicsérő szóra vágynék? Maguk ilyenkor nincsenek sehol!

- Én tudom vállalni kéthetente a pénteket - szólt az első sorból egy fiatalasszony.
- Nekem jó minden hónap első vasárnapja, az unokák olyankor úgy sem jönnek - válaszolt rá egy idős nő valahonnan hátulról.
- Várjanak, várjanak, ne csak így össze-vissza! írjuk le, ki melyik nap ér rá - ajánlkozott egy fiatalember.

Tíz perc alatt elkészült a beosztás. A könyvnek ennél többre volt szüksége, de az is meglett.

Értékek mentén haladva

- Üdvözlöm Önöket! Végre eljött ez a nap is, kis falunk polgári kört alakíthat!
Páran tapsolnak, éljeneznek, majd a szónok folytatja.
- Először meg kellene állapodnunk a Szervezeti Működési Szabályzatban. Első kérdésem: az elnők önkényesen dönthessen majd mindenről, vagy legyen beleszólása az elnökség többi tagjának is?
- Hőőő, ne mááá! - zúdul fel a tömeg - Nehogy máá önkényesen döntsön - skandálják szinte egyszerre
- Rendben, tehát szavazások lesznek. Következő kérdés: lehessen-e nőknek is szavazni, ha igen, esetleg az övék csak felet érjen-e?
- Szavazni akarunk mi is, nem csak felet, egészet! - kiabálják a hölgyek felháborodottan
- Várjanak, felírom. Nők, férfiak egyenlően szavazhatnak. Számítson-e a szavazásnál, hogy ki mennyire gazdag?
- Dehogyis! Az én szavam mér érne kevesebbet, mint akinek több pénze van?! - horkant fel egy fiatalember
- Legyenek-e kiváltságosok, például az elnök fia, akikre nem vonatkoznak a szabályaink?
- Ne legyenek, mindenkire egyformán vonatkozzanak!
- Lehessen-e kritizálni az elnök munkáját, vagy aki ilyet tesz, azt zárjuk ki azonnal?
- Szegény honnan tudja, hogy biztosan jól csinálja-e a dolgokat, ha nem szólhatunk neki?
- Az elnök mandátuma végtelen legyen, és a helyét halála után a gyermekei örököljék, vagy pár évre szóljon csak, és újra szavazással döntsünk az utódlásról?
- Örökre?! Hol élsz te? Legyen csak határozott idejű a megbízatás, és kergethessük el, ha linkóci!
- Legyen-e hivatalos vallása a polgári körünknek?
- Vagyunk mink itt sokfélék, ne foglalkozzunk mán ezzel! - mondja egy bácsika

- Majdnem kész vagyunk, van még valami. A központból kérték, hogy az alapító okiratba foglaljuk bele azt is, hogyan állunk a liberális értékekhez. Ők egyébként elvetik azokat. Beleírhatom, hogy mi is?
- Persze, írja csak bele! A liberális értékekből mink nemkérünk, köszönjük szépen!

A környezet ellenére

Egy bordélyházban látta meg a napvilágot, ott is nőtt fel. Egészséges, szép kislány volt, aki nagyon tudott hízelkedni. Szeretett a vendégek vagy az örömlányok ölébe ülni. Játszani velük, vagy csak úgy ellenni. A férfiak sosem molesztálták, és neki sem fordult meg a fejében soha, hogy kurtizán legyen egyszer. Erkölcsös, józan életű macska maradt egész életében.